“I am ME” Gemmy Woud-Binnendijk-kel

2021. Oct, 21. | Egyéb kategória

Gemmy számára a csendéletfotózás olyan, mintha az agyával jógázna. Ő azonban szívesebben dolgozik együtt emberekkel, hogy elkészítse a rá jellemző Fine-Art, megrendezett és erősen irányított, festménynek tűnő fotókat. Ehhez a projekthez egy újabb gyönyörű történetet osztott meg az elfogadásról, az ítélkezésről és az igazi önmagunk megtalálásáról.

Gemmy a munkájáról:

Szeretek történeteket mesélni, hogy megosszam az érzelmeket és intenzív pillanatokat örökítsek meg, amelyek nagyon gyorsan változnak az emberek életében. Nagyon szigorú vagyok magammal szemben, ha a részletekről van szó. Minden fotózásnak jól előkészítettnek és szinte teljesen megírtnak kell lennie, a haj/maszktól kezdve a végső szerkesztési részig. Munkáim nagyon változatosak, de a személyes projektjeim állnak a legközelebb a szívemhez. Hogy ezeket megengedhessem magamnak, kombinálom az ügyfélfotózásaimat és a kereskedelmi munkáimat. Nemrégiben a Warner Music és a Chopard cégekkel dolgoztam együtt. Az ilyen típusú fotózások nagy rugalmasságot igényelnek, és arra késztetnek, hogy kimozdulj a komfortzónádból, de mindez segít ébernek maradni, hogy kitörj a rutinból. A személyes projektjeimnél nagy hangsúlyt fektetek az érzelmekre és a hangulatra, ami általában inkább sötétebb és lehangolóbb, pedig én nem vagyok ilyen. A saját érzelmeimet tükrözi, amikor a világunkban tapasztalható igazságtalansággal vagy olyan témákkal szembesülök, amelyekkel kapcsolatban az emberek nagyon elítélőek. Ezért szeretek olyan emberekkel és témákkal dolgozni, amelyek tabukat döntenek.

A projektről

A csendélet része a munkámnak, de legszívesebben emberekkel dolgozom, olyan koncepciókat fotózok, amelyek emberként közel állnak hozzám. Az “I am ME” projekt, amelyet két évvel ezelőtt forgattam, még mindig sokat jelent számomra. Lysandert, aki éppen nővé változattta nemét, és Darrent, aki éppen nem változatatás folyamatában volt férfiból nővé, forgattam. Darren amellett, hogy rossz testben született, az autizmus spektrumán is szerepel, és nehéz volt elfogadnia, hogy ki is ő valójában. Az édesanyja megkeresett engem, miután látta a Melanie Gaydossal végzett munkámat. Azt kérdezte, hogy le tudnám-e fotózni Darrent a fiúként, akitől hamarosan elbúcsúznak, és valódi énjeként, hercegnő formájában. Megmutatva a nemek közötti átmenetet, úgy, hogy a fiúi és a lányi lét mindkét részét együtt ábrázoljuk. A környezet, amelybe Lysandert helyeztem, egy saját magam által épített miniatűr babaház volt. Ez jelképezi azt a ketrecet, amelyben tartották, minden külső csillogással és ragyogással, de nem volt hely a küzdelmének, hogy önmagává váljon.

 

A felszerelésről

A munkám a részletekről szól, ezért amikor először kipróbáltam a Phase One rendszert, rögtön észrevettem, hogy tökéletesen megfelel az igényeimnek és a maximalizmusomnak. A Phase One név önmagáért beszél és korábban is sok jót hallottam a minőségéről. Régebben Nikonnal fényképeztem, de nagyobb részletességre és pixelekre volt szükségem. A hatalmas, nagy dinamikatartomány is megkönnyítette a váltást. Így minden stúdióbeli vagy helyszíni fotózáshoz az IQ4 150MP-es fényképezőgépet használom. Amikor ennyi erőfeszítést teszünk a részletekbe és ennyit készülünk egy fotózásra, a fényképezőgépnek képesnek kell lennie mindezt megörökíteni. A Phase One fényképezőgépemmel a jelenet bizonyos részeit ki is vághatom, és a felvétel után önálló képként használhatom fel. Ami az objektíveket illeti, a munkáim 80%-át a Schneider Kreuznach 150mm f/2.8 IF objektívvel készítettem, de a Schneider Kreuznach 80mm f/2.8 Mark II objektívet is szeretem nagyobb beállításokhoz. Ha pici helyen kell dolgoznom, akkor a Schneider Kreuznach 45mm LS f/3.5 objektívhez nyúlok.

 

Phase One I am ME Gemmy Woud-Binnendijk
Phase One I am ME Gemmy Woud-Binnendijk

Mi a következő lépés?

Nagyon sok ötletem van, amit szeretnék megvalósítani. Minden egyes fotózáson új dolgokat tanulok, és a célom az, hogy egyre jobban átültessem az ötleteket olyan vizuális anyagokká, amelyeket meg tudok osztani. Az egyetlen bajom az, hogy nincs elég időm arra, hogy mindent leforgassak, ami a fejemben van.